A117

ott volt minden be nem fejezett mondat, minden zavart hallgatás, minden megválaszolatlan kérdés. benne volt az összes lépcsőn visszafordulás, lehajtott fej, csak a végtelenben találkozó tekintetek. zavarba jött a nevetés, zavarba a hallgatás, a csend, a beszéd. a soha vissza nem térő alkalom. ott volt a másnapos reggel takaró-oltalma, a felejtések kínos kavalkádja, a nem-emlékszem, a meg-sem-történt, az üres poharak. a hiába várakozások a bezárt ajtó mögött, a visszafordulás el nem indulása, az őszinte hazugságok. a telefon elviselhetetlen némasága. a kabátzsebbe bújt kézremegés, az összetintázott papírdarab, a fehér betűk a fekete matricán. a meztelen karok összefonódása, az elfordulás, a találkozás, az elválás, a hideg és a meleg, az olvadó fagyok. a kirúzsozott semmi, a kimondott semmi, az elveszett semmi. 

egy mosolyban benne volt minden. minden semmi.